A búcsú koncepciója John Donne szerelmi lírájában

Absztrakt

A tanulmány a búcsú koncepcióját elemzi és értelmezi John Donne (1572–1631) angol barokk költő szerelmi lírájában. Megállapítást nyert, hogy ez a koncepció kiemelkedő helyet foglal el a költő „Songs and Sonets” [Dalok és szonettek] című kötetének tematikai és eszmei hátterében – leginkább John Donne jól ismert búcsúdalaiban („valediction”) jelenik meg: „A Valediction: Of My Name, in the Window” [Búcsúzás: nevemről az ablakban], „A Valediction: Of the Booke” [Búcsúzás: a könyvről], „A Valediction: Of Weeping” [Búcsúzás: a sírásról], valamint „A Valediction: Forbidding Mourning” [Búcsúzás: megtiltva bánatot]. Ez a fogalom kisebb-nagyobb mértékben megjelenik továbbá olyan költeményekben is, mint a „Song (Sweetest love, I do not goe)” [Dal (Édes szerelmem, nem megyek)], „The Expiration” [Az utolsó lehelet] és „The Computation” [A számvetés]. Felvetődött az a gondolat is, hogy tekintettel arra, milyen gyakran tér vissza John Donne e fogalom művészi kidolgozásához, annak jelentős súlya lehetett az angol szerző számára. A költő a búcsú aktusát szokatlan módon értelmezi – olyasminek tekinti, ami teljesen természetes, sőt szükséges bármely romantikus kapcsolat fejlődéséhez, és amely nem jelent veszélyt azok számára, akik valóban tudnak szeretni. Ugyanakkor a költő nem tagadja a szerelmesek számára a különválás mélyen traumatikus jellegét sem. Éppen ezért a búcsú koncepciója Donne szerelmi lírájában következetesen a hagyományos „búcsú = halál” kognitív metaforán keresztül jelenik meg. Ez a metafora Donne költészetében gyakran különösen hangsúlyossá válik különféle szemantikai párhuzamok és más művészi struktúrákkal való kapcsolatok révén. Előfordul, hogy a vers teljes szövege pusztán e metafora magyarázataként szolgál – ilyen esetekben ez a szókép jelentésalkotó szerepet tölt be, és alapját, valamint ösztönzőjét adja a lírai cselekmény vagy helyzet kibontásának. A „búcsú = halál” kognitív metafora sajátos változata Donne-nál a „búcsú = alvás” metafora, amelyen keresztül a búcsú koncepciója a „Song (Sweetest love, I do not goe)” című versben kerül kifejtésre. Az alvásként értelmezett halál felfogása általában véve igen jellemző volt a barokk irodalomra, így teljesen organikusan illeszkedik John Donne költészetébe, és nem okoz ellentmondásokat a művei értelmezésében.