A szent emlékezet tere Andrzej Stasiuk „A gyermekkori folyó” című regényében

Absztrakt

A tanulmány szerzői a folyó-toposz szent és profán, egyéni és kollektív megnyilvánulásaira összpontosítanak mint az emlékezet terének szimbólumaiként Andrzej Stasiuk „A gyermekkori folyó” című könyvében, különös tekintettel a „kicsiny szülőföld” és a gyermekkori élmények fogalmának művészi megjelenítésére és újraértelmezésére. A kutatás a Bug folyó képét elemzi a regényben, valamint azt a folyamatot, amelynek során az író emlékezetén keresztül a valós, profán, természeti-földrajzi objektumból a határ, az átmenet, a káosz, az idő, a mulandóság és a halál szent szimbólumává alakul. Különös figyelmet kap a folyó szimbólumának ambivalenciája: a vizsgált regényben a folyó egyszerre vonz és fenyeget, csodálatot és félelmet kelt, formálja az első egzisztenciális érzéseket és tapasztalatokat, amelyek később az alkotói szándékok alapjává válnak, és az emlékezet, a komplex élmények jeleiként élnek tovább. A folyó sokrétű szimbolikájának elemzése Juan Eduardo Cirlot, Manfred Lurker, Jerzy Bartmiński és Władysław Kopaliński klasszikus elméletein alapul, akik a folyót az élet, a halál és az újjászületés egyetemes szimbólumaként, a világok és az emberi tapasztalat különböző dimenziói közötti archetípusos határként értelmezik. A folyó szimbóluma egyszerre hordozza a teremtés és a pusztítás energiáját: a szeretet, a bűn és a halál helye; szakrális értelmezésben a prófécia és az üdvösség megtestesítője, ugyanakkor a bűn és a bűnbánat, a tisztítótűz és a paradicsom közötti határt is kijelöli. Stasiuk regényében a folyó heterogén szimbolikája a világ szent tengelyeként (axis mundi) jelenik meg, amely összekapcsolja a gyermekkor egyéni élményeit a létezés egyetemes törvényeivel. A folyó szimbolikája nemcsak az emlékezet topográfiájaként működik, hanem a „gyermekkori nyelv” sajátos formájaként is, amelyen keresztül felépül az író visszatéréstörténete az eredetekhez. Az emlékezet szent tere Stasiuk regényében a gyónás és a bűnbánat ősi fogalmában nyilvánul meg: az emlékezet a folyó áramlásává válik, amely megváltást hoz a múlt traumatikus tapasztalataitól. A folyó egyszerre őrzi a gyermekkori emlékeket és teszi lehetővé a fájdalmas visszaemlékezések legyőzését – a bűnök szimbolikus lemosását a Gyermekkori Folyó vizében. Stasiuk regényében a folyó a mitológiai és szakrális-bibliai képek univerzális jegyeit hordozza, szorosan összefonódva a profán népi hiedelmekkel, ahol az író egyéni emlékezete visszhangzik a kollektív archetípusos újjászületés-, mulandóság-, halál- és örökkévalóság-képzetekkel. A szerzők által javasolt megközelítés az irodalmi értelmezést kulturális-antropológiai és archetípusos-szimbolikus dimenziókkal ötvözi, hangsúlyozva a „kicsiny szülőföld” és a gyermekkori szimbólumok jelentőségét a kortárs lengyel irodalomban. Andrzej Stasiuk műveinek jövőbeni kutatásaihoz interdiszciplináris megközelítés szükséges, amely magában foglalja az irodalmi antropológia, a kulturális földrajz és geopoétika, az emlékezetfilozófia és az összehasonlító irodalomtudomány kérdéseit. Ez lehetővé teszi Stasiuk prózájának új értelmezéseit, valamint irodalmi jelenségének mélyebb megértését a modern ukrán irodalomtudomány kontextusában.