A Kígyó mitopoétikai archetípusa mint a káosz lingvokognitív mátrixa: a folklórhagyománytól a kortárs katonai narratíváig

Absztrakt

A tanulmány egy ősi mitológiai kód átalakulását vizsgálja a mai ukrán nyelvi térben. A kutatás célja annak feltárása, hogy a Kígyó archetípusa miként került át a folklór világából a kortárs katonai és információs diskurzusba, és milyen szemantikai, illetve lingvokognitív változások kísérték ezt a folyamatot. A vizsgálat anyagát ukrán folklórszövegek (mesék, ráolvasások és legendák), kortárs szerzők költészete (S. Zhadan, H. Kruk, S. Povalyaeva és O. Byk), valamint a mai ukrán katonai diskurzus, ezen belül hivatalos médiaszövegek, katonai jelszavak és szleng alkotják. A kutatás középpontjában azok a nyelvi eszközök és lingvokognitív mechanizmusok állnak, amelyek révén a Kígyó a Káosz szimbolikus megjelenítőjeként jelenik meg. A kitűzött cél elérése érdekében a tanulmány több módszert alkalmaz: lingvokognitív és konceptuális elemzést a mentális struktúrák és lingvokulturális sajátosságok feltárására; a kritikai diskurzuselemzés egyes elemeit a katonai szövegek pragmatikai szerepének vizsgálatára; valamint leíró módszert, amelyet a nyelvi egységek kontextuális és szemantikai értelmezése egészít ki.

Az eredmények szerint az archaikus gondolkodásban a Kígyó lingvokognitív mátrixa az őskáoszt, a khthonikus pusztítást, a fenyegetést és a szakrális határok megsértését testesítette meg. A jelenlegi háború kontextusában ez az archetípus ismét erőteljesen aktivizálódott: az ellenséget olyan kígyószerű metaforák segítségével jelenítik meg, mint a „kétfejű hidra”, a „kígyófészek” vagy a „moszkvai áspiskígyó”, míg az ellene folytatott küzdelem nyelvileg szakrális kígyóölésként értelmeződik. A kortárs ukrán költők műveinek elemzése azt mutatja, hogy a Kígyó-archetípus az agresszor dehumanizálásának egyik fontos eszköze: a félelmet egy olyan mitopoétikai modellbe rendezi, amelyben az ellenség legyőzhető, a győzelem pedig elkerülhetetlennek tűnik. Az ilyen nyelvi eszközök a frontvonalat egyúttal a Kozmosz, vagyis a rend, valamint a Káosz közötti határként jelenítik meg. Az archaikus kód így a mai diskurzusban új jelentések létrehozásának és a társadalmi ellenálló képesség erősítésének eszközévé válik. A további kutatások egyik lehetséges iránya a Káosz mitopoétikai mátrixának összehasonlító vizsgálata az ukrán és más európai katonai narratívákban, valamint más, a jelenlegi háborús diskurzusban újraaktiválódott zoomorf archetípusok elemzése.