Illyés Gyula „Egy mondat a zsarnokságról” című versének új ukrán fordítása

Absztrakt

A tanulmány áttekintést nyújt Illyés Gyula magyar költő, prózaíró és drámaíró életéről és irodalmi pályájáról. Illyés a magyar népi írók mozgalmának képviselője volt, életműve pedig a 20. századi Magyarország összetett történelmét tükrözi, amelyet forradalmi események, emigráció, valamint a szocialista rendszerből való későbbi kiábrándulás határozott meg. A tanulmány megjegyzi, hogy Illyés Gyula több műve Jurij Skrobinec és Ivan Petrovci fordításában vált hozzáférhetővé az ukrán olvasóközönség számára. A szerzők bemutatják az Egy mondat a zsarnokságról (1950) című vers keletkezésének és publikálásának történetét. A mű Rákosi Mátyás diktatúrája idején született, és először az 1956-os magyar forradalom napjaiban jelent meg, majd a szocialista rendszer időszakában évtizedeken át elhallgatták. A tanulmány hangsúlyozza, hogy a vers a 20. századi magyar irodalom egyik legerőteljesebb és legbátrabb politikai alkotása, amely egyrészt a Rákosi–sztálinista önkényuralom ellen irányul, másrészt általánosabb értelemben a zsarnokságot mint egyetemes, embertelen jelenséget állítja középpontba. Ebben az összefüggésben a tanulmány Leszja Musketik új ukrán fordítását elemzi, amely Слово про тиранію (Szó a zsarnokságról) címmel 2025-ben jelent meg a Vszeszvit (Világegyetem) folyóiratban. A szerzők vizsgálják a vers művészi szerkezetét, különös figyelmet fordítva az „ott zsarnokság van” refrénre, amely a totális elnyomás képét bontja ki az anyagi világtól egészen az emberi lélek legintimebb rezdüléséig, érintve a magánéletet és a gyermekkort is. Kiemelt figyelmet kapnak Leszja Musketik fordítói megoldásai, így a szabadvers alkalmazása, a rímelés részleges megőrzése kompenzációs eljárással, valamint a magyar nyelv grammatikai sajátosságainak visszaadása, különösen az inessivusi (-ban, -ben) és a sublativusi (-ra, -re) ragoké, amelyek az eredeti szöveg ritmikai és jelentésbeli szerkezetének fontos elemei. A kiválasztott példák különféle fordítói transzformációkat szemléltetnek, köztük jelentésfejlesztést, grammatikai helyettesítéseket és lexikai betoldásokat, amelyek hozzájárulnak a forrásszöveg expresszivitásának és érzelmi feszültségének visszaadásához. Leszja Musketik fordítása sikeresen közvetíti az eredeti mű atmoszféráját, és eljuttatja az ukrán olvasóhoz e sirató jellegű költemény megrázó sorait. A tanulmány hangsúlyozza a vers napjainkban is érvényes aktualitását a demokráciát fenyegető kortárs veszélyek és a világszerte erősödő autoriter tendenciák összefüggésében. A szerzők arra a következtetésre jutnak, hogy a fordítás megfelelően adja vissza az eredeti mű hangulatát és szabadságra irányuló felhívását, miközben a vers első teljes ukrán fordításának tekinthető.