Állatokról szóló elbeszélések Bohdan Lepkij kisprózájában

Absztrakt

A cikk az állatokról szóló narratív műfaj fejlődését elemzi a korai ukrán modernizmus egyik leghíresebb képviselőjének, Bohdan Lepkijnek a munkásságában. Megállapítást nyert, hogy a XIX. század vége és a XX. század eleje az európai, ezen belül az ukrán irodalom radikális megújulásának korszaka volt, a művészi gondolkodás és a világfelfogás változásának ideje, amikor a kispróza témáinak és problematikájának aktív kiterjesztése zajlott, és a művészek nem csak az ember belső világára figyeltek, hanem kísérletet tettek arra, hogy „kisebb testvéreink” lelkébe is behatoljanak.

Megfigyelték, hogy a prózai mintáknak két fő típusát lehet konvencionálisan megkülönböztetni az animalisztikus világirodalomban: 1) olyan művek, ahol teljesen valósághű állatokat ábrázolnak, életvitelüket, viselkedésüket, gondolkodásukat valósághűen mutatják be; 2) olyan művek, amelyekben az állatok különféle természeti erőket, vagy az emberek tulajdonságait és jellemvonásait testesítik meg; főként konvencionális figurák, és bizonyos szimbolikus vagy allegorikus szerepet töltenek be (az ilyen művek közel állnak a mesék, legendák, példázatok stb. műfajához).

Bohdan Lepkij novelláiban két olyan alkotást találtunk, amelyben az állatok a főszereplők: a XX. század elején írt Boszij című elbeszélés és az első világháború idején született Az egér című elbeszélés. B. Lepkij az elemzett elbeszélésekben a mesehagyományban megszokott háziállatokat ábrázolja: a kutyát és az egeret.

Megállapítást nyert, hogy a Boszij című történetben a szerző igyekezett a lehető legpontosabban és leghitelesebben átadni a kutya életmódját, viselkedését és preferenciáit, feltárni annak gondolkodásmódját. A mű vége ugyanakkor mind a kutya gazdája képének allegorikusságáról tanúskodik, amely az állatokkal való bánásmód során az emberi kegyetlenséget testesíti meg, mind pedig a központi szereplő (a kutya) képének allegorikusságáról is, amely azt testesíti meg, hogy az egész életét fogságban töltő egyén képtelen kihasználni a szabadságot, megtalálni a helyét az ismeretlenben és gyakran egy ellenséges világban.

Arra a következtetésre jutottunk, hogy Az egér című mesében B. Lepkij a mű poétikájának jellemzőjeként a mesékhez folyamodik. Az előadásmód sűrített és allegorikus, kontrasztokra épül. A Boszij című műben számos apró epizódon keresztül ismeri meg az olvasó a kutya karakterét, Az egér című műben pedig egy-egy eseményt állít reflektorfénybe az író. A mű azt a véleményt fejezi ki, hogy a háború szörnyű tragédia, amely fájdalmat, bánatot és szenvedést hoz az embereknek. A mű fő állati karaktere konvencionális jellegű, és a jó megtestesülése, amelynek szükségszerűen le kell győznie a rosszat, meg kell büntetnie vagy móresre kell tanítania azt.

Arra a következtetésre jutottunk, hogy Bohdan Lepkij munkássága különféle állati karaktereket középpontba helyező történetet is tartalmaz, ami a modernista kor ukrán prózájának fejlődését jelzi világirodalmi kontextusában, ahol az állatokról szóló művek egyre népszerűbbé váltak.