Nyelvhasználati sajátosságok a Szovjetunióhoz csatolt Kárpátalján a Vörös Zászló kerületi lap 1945–1946. évi anyagai alapján

Absztrakt

A sajtótermékek történelmi szempontú vizsgálata komoly hagyományokkal rendelkezik. Ezzel párhuzamosan a bennük megjelenő írások nyelvészeti szempontból is fontos források lehetnek. Általuk vizsgálhatóvá válnak például olyan jelenségek is, mint a helyesírás változása, az új szavak megjelenése, vagy a kisebbségi helyzetben megjelenő lapok esetén akár a nyelvi helyzet sajátosságai is. Jelen munka keretein belül a kárpátaljai Beregszászi járás 1945–1946. évi nyelvi sajátosságainak a vizsgálatát végeztem el a Vörös Zászló című kerületi lap anyagai alapján. A kutatás célja – a korábbi vizsgálataimhoz igazodva – a másodnyelvi hatás nyomán jelentkező nyelvi sajátosságok bemutatása volt.

Az újság írásait a régió névhasználatát illetően is érdekes lehet megnézni. Azokban ugyanis a Kárpáti terület elnevezés mellett, több ízben Zákárpát-terület-ként is említésre kerül a zákárpátszkai vagy kárpátontúli terület. Érdekes adalék lehet az elnevezés használatával kapcsolatosan az a tény is, hogy az 1946. évi lapszámokban az elvileg hivatalos, de a magyar használat tekintetében amúgy is elég labilis írásmóddal megjelenő zakarpatszkai, vagy zákárpátszkai, avagy zakarpátszkai terület névformával mindösszesen hat alkalommal éltek a szerkesztőség munkatársai. Ennél is kevesebbszer, csupán egy-egy alkalommal fordul elő, a későbbi időszakok során igen gyakorivá váló Kárpátontúli vagy Kárpátontúl terület elnevezés használata. A leggyakrabban ugyanakkor a Kárpátalja formátummal találkozni. Ha csak az 1946-os lapszámokat nézzük, akkor is 33 előfordulást adatolhatunk. A névhasználati bizonytalanságok kapcsán példákat természetesen nem csak a régió nevét illetően találhatunk. A lap hasábjain meglehetősen sok módozata van a településnevek használatának, de következetesnek összességében egyik sem mondható. A helynév leggyakrabban írásonként változó, lényegében a szerzői „önkény” kérdése, hogy melyik névalak is kerül szerepeltetésre, így pl. egymástól függetlenül találkozhatunk például a Bátyú és Vuzlove megnevezésekkel. Gyakorta előforduló jelenség viszont, hogy egymás mellett, egyfajta pontosításként használják a települések magyar és szláv neveit: Zmijivka (Kígyós), Lipove (Hetyen), Csetovó (Csetfalva), Csopivka (Ardó) stb.

A Vörös Zászló említett évekből vett lapszámait illetően számos olyan helyesírási következetlenségre találhatunk példát, amelyek alapvetően a szerzői vagy nyomdászati figyelmetlenség következményei. Ilyennek tekinthetők például az egy íráson belül előforduló eltérő szóalakok megjelenései: kontrol-bizottság – kontroll-bizottság, volébal – voléball stb. Ilyen példákat tucatjával lehetne említeni, de érdekesebb kérdésként tekinthetünk az államapparátus működésével kapcsolatosan megjelenő szláv eredetű szavak körüli bizonytalanságokra. Az ilyen szavak magyar alakjának megjelenési formái nyilvánvalóan ugyancsak a szerzők egyéni belátásmódjának az eredményeképpen jöhettek létre. Ezek között említhetjük például az Alekszej Grigorjevics Sztahanov-ról elnevezett mozgalom, illetve az abban résztvevők megnevezését: sztachanovisták – sztahhanovisták. Az újság lapjain természetesen találkozni számos, a korszakhoz tartozó historizmussal is, amelyek ma már a történelmi írásokban is ritkán vagy csupán más alakban fordulnak elő. Ide sorolhatjuk például a bolsevikiek, narodnyik, zemsztvó, Kompárt stb. szavakat is.

Amint az a fent leírtakból egyértelműen látszik, a szovjet hatalom a terület bekebelezését követően egy gyors és meglehetősen intenzív folyamat keretei között próbálta meg kiépíteni a hiányzó intézményrendszert, s ezzel egyidejűleg terjeszteni a párt eszmeiségét. Ez utóbbi kiemelt célként jelent meg, s minden lehetséges eszközt felhasználtak a jobb eredmények elérése érdekében. A helyi szervek és a sajtó is intenzíven bekapcsolódott a lakosság eszmei nevelésébe, ami nyilván ahhoz vezetett, hogy az aktuális eseményekről való tájékoztatás egyrészt ideológiai színezettel valósult meg, másrészt az intézményrendszer, a politikai, társadalmi és gazdasági élet uniformizácója és szovjetizációja nyomán számos orosz és ukrán kölcsönszó került be a magyar szóhasználatba. E szavak egy része, épp az ideológiai színezet miatt mára archaizálódott és passzív használatúvá vált, de vannak olyan, a pártideológiához kevésbé kötődő szavak is, amelyek máig használatosak maradtak.