Politikai kommunikáció és politikai PR-kommunikáció: a differenciálás problémái

Szerzők

DOI:

https://doi.org/10.58423/2786-6726/2025-1-65-76

Kulcsszavak:

kommunikáció, PR, kontextus, média, internet, diskurzus

Absztrakt

A politikai kommunikáció a politikai szereplők, a média és a nyilvánosság közötti összetett interakciós folyamat, amelynek célja az információk, eszmék és értékek cseréje. Jelentős szerepet játszik a közvélemény formálásában, a választók mozgósításában, valamint a demokratikus folyamatok hatékony működésének biztosításában. Ugyanakkor a politikai kommunikáció fejlődésével párhuzamosan szükségessé vált a politikai kommunikáció és a politikai PR-kommunikáció megkülönböztetése, amelyek bár összefüggenek egymással, funkciójukban és céljukban lényeges különbségeket mutatnak.

Jelen tanulmány a politikai kommunikációt mint politikai üzenetek közvetítésének folyamatát vizsgálja különböző kommunikációs csatornákon keresztül, beleértve a tömegmédiát és a személyes kapcsolatokon alapuló kommunikációt, hangsúlyozva azok fontosságát a demokratikus társadalmakban. Külön figyelmet kap az internet szerepe új kommunikációs csatornaként, amely közvetlen kapcsolatot teremt a kormányzat és az állampolgárok között, elősegítve a politikai kezdeményezések aktív megvitatását és a közösségi hálózatokon keresztüli interakciót. Górcső alá kerül a politikai és PR-kommunikáció kapcsolata is: míg az előbbi főként az információközlésre összpontosít, az utóbbi a politikai szereplők imázsának formálását szolgálja. A tanulmány kitér a digitális korszak politikai PR-jának sajátosságaira is, különösen a közösségi média kontextusában, ahol a politikai üzenetek gyakran érzelmi és manipulatív elemekkel társulnak.

A szerzők hangsúlyozzák a politikai kommunikáció és a PR-kommunikáció közötti különbségtétel fontosságát, figyelembe véve azok funkcionális szerepét, célközönségét és befolyásolási módszereit. Kiemelt figyelmet kapnak az álhírek és dezinformációk által jelentett kihívások, amelyek megnehezítik a megbízható információk és a manipulációs stratégiák közötti különbségtételt. A politikai üzenetek szimbólumainak és megfelelő dekódolásának fontosságát is vizsgálja a tanulmány, mivel ezek elengedhetetlenek az információk hatékony befogadásához. Emellett bemutatásra kerülnek azok a kritériumok is, amelyek alapján a politikai kommunikáció és a politikai PR-kommunikáció elkülöníthető egymástól.

A tanulmány célja, hogy feltárja a politikai kommunikáció és a politikai PR-kommunikáció közös és eltérő jellemzőit, valamint kidolgozza ezek megkülönböztetésének kritériumait. A kutatás célkitűzései közé tartozik a két fogalom lényegének tisztázása, a közvéleményre, a politikai tevékenységre és a demokratikus folyamatokra gyakorolt hatásuk meghatározása, valamint a megkülönböztetésükhöz szükséges kritériumok felvázolása. A szerzők a jövőben a politikai kommunikáció és a politikai PR-kommunikáció vizsgálatát különböző társadalmi-kulturális kontextusokban is tervezik.

Szerző életrajzok

Andrij Shuhajev, Zsitomiri Ivan Franko Állami Egyetem

filológiai tudományok kandidátusa, docens. Zsitomiri Ivan Franko Állami Egyetem, Angol Filológia és Fordítás Tanszék, docens

Mihajlo Malchenko, Zsitomiri Ivan Franko Állami Egyetem

Zsitomiri Ivan Franko Állami Egyetem, Germán Filológia és Idegennyelvű Irodalom Tanszék, oktató

Hivatkozások

Kosar, Liudmyla 2018. Komunikatsiinyi instrumentarii dlia derzhavnykh sluzhbovtsiv [Communication Toolkit for Civil Servants]. Kyiv. (In Ukrainian)

Pronoza, Inna 2021. Rol politychnykh komunikatsii u suchasnomu informatsiinomu prostori [The role of political communications in the modern information space]. Naukovyi zhurnal «Politicus» 3: s. 75–80. https://doi.org/10.24195/2414-9616.2021-3.12 (In Ukrainian)

Shorina, Tetiana 2024. Komunikatsiia yak sotsialne konstruiuvannia ta yii vymiry (na osnovi doslidzhen E. A. Vizera) [Communication as a social construction and its dimensions (based on the research of E. A. Wieser)]. In: Materialy Vseukrainskoho kruhloho stolu «Spivvidnoshennia sotsialnoho-indyvidualnoho u suchasnykh komunikatyvnykh protsesakh». Kyiv: Natsionalnyi aviatsiinyi universytet, s. 115–117. (In Ukrainian)

Bakir, Vian 2018. Intelligence Elites and Public Accountability: Relationships of Influence with Civil Society. London: Routledge.

Craig, Robert 1999. Communication theory as a field. Communication Theory 9/2: pp. 119–161. https://doi.org/10.1111/j.1468-2885.1999.tb00355.x

Kiraç, Ziya Kivanç 2022. Ideologies and Democracy: A Symbolic Approach. In: Chitadze, Nika ed. Global Dimensions of Democracy and Human Rights: Problems and Perspectives. Hershey: IGI Global, pp. 95–106. https://doi.org/10.4018/978-1-6684-4543-3.ch003

Norris, Pippa 2001. Political Communication. In: Smelster, Neil J. – Baltes, Paul B. eds. International Encyclopedia of the Social & Behavioral Sciences. Amsterdam: Elsevier, pp. 11631–11640. https://doi.org/10.1016/B0-08-043076-7/04364-3

Pearce, Barnett 1989. Communication and the Human Condition. Carbondale: Southern Illinois University Press.

Downloads

Megjelent

2025-05-26