A bírók alakjának művészi megformálása Natalija Kobrinszka „Судія” és Bohdan Lepkij „Прикрий сон” című elbeszéléseiben

Absztrakt

A tanulmány célja, hogy tipológiai összehasonlítással és elemzéssel feltárja a bírói karakterek művészi megformálásának eszközeit, valamint vizsgálja azokat a kérdéseket, amelyeket a századforduló nyugat-ukrán kisprózájának két képviselője – Natalija Kobrinszka és Bohdan Lepkij – rövid elbeszélései vetnek fel. Megállapítást nyert, hogy a 19. század vége és a 20. század eleje a radikális megújulás időszakát jelentette az európai, így az ukrán irodalomban is. Ebben a korszakban jelentős változások mentek végbe a művészi gondolkodásban és a világfelfogásban, kibővült a kispróza tematikája és problémaköre, nagyobb figyelmet kapott az egyén belső világa, valamint fokozódott az érdeklődés az értelmiség életének bemutatása iránt.

Megállapítást nyert, hogy Natalija Kobrinszka Судія [A bíró] és Bohdan Lepkij Прикрий сон [Egy rossz álom] című elbeszélései művészi módon jelenítik meg a korabeli ukrán kisprózában viszonylag ritkán előforduló karaktertípust – a bírót, az igazságszolgáltatás képviselőjét. Mindkét szerző célja a főhős belső világának feltárása, különféle művészi eszközök alkalmazásával (Kobrinszka művében például szimbolikus részletek, impresszionista poétika, ellentétes karakterpárosítás, tudatfolyam-technika; míg Lepkij esetében irónia, a fantasztikum elemei, beszédes névhasználat és érzelmi fokozás). Kobrinszka elbeszélése vallomásos, impresszionista prózára emlékeztet, amely a főhős fejlődését a gyermekkortól az öregségig az emlékek, asszociációk és érzelmek áramlásán keresztül ábrázolja. Ezzel szemben Lepkij már kialakult személyiséget mutat be, aki révén az álom technikáját alkalmazva a tudattalan mélyére hatol, feltárva a szereplő rejtett gondolatait.

Művészi szempontból Kobrinszka névtelen hőse meggyőzőbbnek és pszichológiailag hitelesebbnek tűnik, mivel karaktere egy fejlődési folyamat részeként jelenik meg, összetett ellentmondásokkal terhelve. Mindkét főhős végül méltatlannak bizonyul a bírói címhez. Míg azonban A bíró egy összetett erkölcsi küzdelmet tár elénk, amely erkölcsi bukáshoz vezet, addig az Egy rossz álom a teljes erkölcsi leépülés története, ahol a főhős képtelen a katarzisra vagy bűnei felismerésére. A szerzők viszonya hőseikhez is ennek megfelelően különbözik: Kobrinszka, bár nem menti fel főhősét, együttérzést tanúsít személyes tragédiája iránt, és mélyebb motivációit kutatja. Ezzel szemben Lepkij Nyikifor Cserevko alakját nyílt iróniával, sőt megvetéssel ábrázolja, hiszen a szereplő elveszti jogát arra, hogy tisztességes és erkölcsös embernek tekintsék.

Az elemzés rámutat arra, hogy a bírók bemutatásán keresztül mindkét elbeszélés fontos erkölcsi, etikai és társadalmi kérdéseket vet fel az erkölcsi választás, az eszmények és a valóság közötti ellentmondás, az élet értelme, nemi szerepek, társadalmi egyenlőtlenség, valamint a spirituális elidegenedés témaköreivel kapcsolatban. Mindkét műben a bírói erkölcsi vétség témája mély társadalmi jelentőséget nyer, hiszen azok követik el a bűnöket, akiknek a társadalmi igazságosságot kellene képviselniük és a szegényeket, kiszolgáltatottakat megvédeniük.

Összegzésül elmondható, hogy N. Kobrinszka és B. Lepkij műveiben a bírói testület képviselőinek érdekes és igényesen kidolgozott karakterei jelennek meg, amelyek az ukrán próza fejlődését mutatják be a modernizmus korszakában, a világirodalom kontextusában. Ebben az időszakban egyre nagyobb figyelmet kaptak a felsőbb társadalmi rétegek, az értelmiség képviselői, azok belső, gyakran ellentmondásos és többszintű (tudatos és tudattalan) motivációrendszere, valamint az erkölcsi és pszichológiai kérdések megválaszolása.