„Hová mész?” – egy nyelvi tabu etimológiai gyökerei és modern megítélése az ukránok körében

Absztrakt

Az ukrán népi kultúrában az út szimbolikus és szakrális jelentőséggel bír. Az út olyan hely, amely a lét különböző aspektusaival kapcsolódik össze, beleértve számos veszélyt is, ahol a néphit szerint az emberek különböző gonosz erőkkel találkozhatnak. Sok szláv kultúrában ősi tilalom vonatkozik arra, hogy valakit a jövőbeli terveiről vagy cselekedeteiről kérdezzenek, különösen a „Hová mész?” kérdés feltevésével. Ez a tabu azon a hiten alapul, hogy a tervek elmondása balszerencsét hozhat. Az ehhez hasonló tilalom összefügghet egyes népek animisztikus hiedelmeivel és a kimondott szó erejébe vetett hittel is. A tanulmány célja a zakudykaty dorohu (megkérdezni, hogy „Hová mész?”) kifejezés tabujának eredetét elemezni, valamint feltárni a modern ukránok hozzáállását e jelenséghez. A kutatás bemutatja, hogyan változnak és alkalmazkodnak az archaikus nyelvi tabuk a mai élethez, miközben megőrzik eredeti jelentésüket. A kutatók egy kérdőíves felméréssel 208 válaszadót kérdeztek meg Ukrajna 23 megyéjéből. Kiderült, hogy a „Hová mész?” kérdés a válaszadók 25%-a számára elfogadhatatlan. A válaszadók földrajzi megoszlásának elemzése nem mutatott ki egyértelmű regionális eltérést e kérdés értelmezésében. A „Hová mész?” kérdés tilalma a zakudykaty és kudykaty igék megjelenéséhez vezetett az ukrán nyelvben. A 19. századi néprajzi és lexikográfiai források, valamint a kudy („hová”) szó és származéka, a zakudykania etimológiai elemzése – különösen ezek kapcsolata a Kud nevű gonosz szellemmel – feltárta, miért tekintik ezt a kérdőszót tabunak. Megállapítást nyert, hogy a zakudykania fogalma az úttal kapcsolatos archaikus népi hiedelmek szintézisét tükrözi, amelyek a 21. században is relevánsak bizonyos ukránok számára: a válaszadók 51,4%-a ezt a kifejezést rossz ómennek tartja, amely a jövőbeni balszerencsét jelzi az úton vagy az elintézendő ügyekben, és többnyire negatív érzésekkel társítja: meglepetés (31,3%), felháborodás (27,9%), kíváncsiság (20,7%), félelem (9,1%), szégyen (4,3%); a válaszadók 32,7%-a megjegyezte, hogy a zakudykuvannia tilalmát leggyakrabban bizonyos korú, nemű vagy társadalmi státuszú emberek érvényesítik, különösen idősebb nők. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a nyelvi tabuk továbbra is fontos részét képezik a személyközi kommunikációnak, megőrizve a kulturális hagyományokat, ugyanakkor bemutatva a nyelv rugalmasságát és alkalmazkodóképességét az új társadalmi feltételekhez.