Lexikai mátrixok a szociolingvisztikai és pszicholingvisztikai elméletek keretében: a francia–angol kódváltás példája

Absztrakt

A tanulmány a francia–angol kódváltás jelenségét vizsgálja, átfogó elemzést nyújtva annak kognitív, nyelvi és szociolingvisztikai dimenzióiról. A kódváltás, amelyet két vagy több nyelv váltakozásaként definiálunk egyetlen kommunikációs aktuson belül, olyan alapvető elméletek alapján kerül bemutatásra, mint U. Weinreich, S. Poplack, J. J. Gumperz és K. de Bot munkái. A kutatás a pszicholingvisztikai modellekbe, például Levelt beszédprodukciós keretébe is betekintést nyújt, amely olyan szakaszokat ír le, mint a fogalmi előkészítés, a grammatikai kódolás, a fonológiai kódolás és az artikuláció. De Bot kétnyelvű lexikonmodellje szerint a különböző nyelvek lexikonjai egyetlen egységes rendszerben egymással összekapcsolt alrendszereket alkotnak, ami lehetővé teszi a zökkenőmentes kódváltást a lemma kiválasztása és a szóalak előhívása révén. F. Grosjean mátrixnyelv-fogalma kiemeli, hogy a kétnyelvű beszélők monolingvális vagy bilingvális üzemmódban működhetnek, és a nyelvek együttes aktiválása elősegíti a dinamikus nyelvi átmeneteket.

Nyelvészeti szempontból a cikk olyan koncepciókkal is foglalkozik, mint S. Poplack ekvivalencia-korlátja, amely a szerkezeti kompatibilitást biztosítja, valamint J. MacSwan minimalista megközelítése, amely a kódváltást a lexikonok összeolvadásaként értelmezi egy egységes nyelvtani rendszerben. A kétnyelvű beszéd rugalmasságát társadalmi és pragmatikai tényezők is befolyásolják. A francia–angol kódváltás, amely gyakori a divattal és életstílussal foglalkozó médiában, jól példázza, hogyan épülnek be a francia kifejezések – mint a laissez-faire, je ne sais quoi vagy rendezvous – az angol diskurzusba, hogy kifinomultságot és kulturális presztízst sugalljanak. Ezek a kifejezések gyakran kölcsönszóként vagy kódváltásként funkcionálnak, tükrözve a kétnyelvű kompetenciát és a kulturális hátteret.

Szociolingvisztikai szempontból a kódváltás az identitás és a presztízs jelölőjeként szolgál, különösen a globalizált világban. A tanulmány hangsúlyozza a kétnyelvűek kognitív rugalmasságát (E. Bialystok), valamint a társadalmi kontextus szerepét a nyelvválasztásban (P. Auer, B. Spolsky). Médiaszövegekből vett példák szemléltetik, hogyan fokozzák a francia kifejezések a retorikai kifejezőerőt, miközben alkalmazkodnak az angol nyelvtani normákhoz. A szerzők arra a következtetésre jutnak, hogy a francia–angol kódváltás a kognitív folyamatok, a nyelvi struktúrák és a kulturális dinamikák összetett kölcsönhatását tükrözi, betekintést nyújtva a kétnyelvű kommunikációba és annak szerepébe a modern diskurzusban.