A kultúraspecifikus tulajdonnevek pragmatikai adaptációja az angol–ukrán műfordításban

Absztrakt

A kutatási téma aktualitását az indokolja, hogy szükséges vizsgálni a kulturálisan kötött tulajdonnevek visszaadásának módszereit a szépirodalmi fordításban mint a fordítók által széles körben alkalmazott stilisztikai eszközt. A kultúraspecifikus tulajdonnevek – az univerzálisakkal ellentétben – nem képezik a globális tudat részét, hanem egy adott kultúra sajátosságait tükrözik, ami komoly kihívást jelent a fordítók számára. A tanulmány célja annak vizsgálata és megalapozása, hogy az angol–ukrán műfordítás során milyen konkrét adaptív stratégiák alkalmazása célszerű a kulturálisan kötött tulajdonnevek esetében, a forrásszövegben betöltött funkcionális szerepüktől függően. Megállapítást nyert, hogy ezek a nevek nominatív-informatív és axiológiai funkciókat töltenek be. A nominatív-informatív funkció lényege az objektum megnevezése, valamint a hozzá kapcsolódó, jelentős mennyiségű társadalmi-kulturális háttérinformáció közvetítése. Az axiológiai (értékelő) funkció a beszélő objektumhoz való viszonyát fejezi ki, és összehasonlítás, metaforahasználat, névszói melléknevek vagy antonomázia révén valósul meg. A kulturálisan kötött tulajdonnevek konnotációinak, asszociációinak és hozzáadott jelentéseinek visszaadásához a fordítás során különféle adaptív stratégiákat alkalmaznak. A pragmatikai adaptáció módjának megválasztása az adott egység forrásszövegbeli funkcionális terheltségétől függ. Amennyiben a tulajdonnév elsősorban nominatív-informatív funkciót lát el, hatékonynak bizonyul a transzkódolás és a fordítói megjegyzés kombinációja. Ez az eljárás lehetővé teszi a kulturális ismerethiány pótlását, miközben megőrzi az eredeti szöveg kulturális sajátosságait. Ugyanakkor, ha a tulajdonnév értékelő funkciót tölt be, a megjegyzések alkalmazása a denotatív és konnotatív jelentések kötelező magyarázata miatt túlzottan megnövelheti a célszöveg terjedelmét. Ezért számos esetben célszerűbb más eljárások használata, mint például a generalizálás (általánosítás), a kiegészítés vagy a helyettesítés. A további kutatások távlatait a kulturálisan kötött tulajdonnevek és a pragmatikai adaptációs stratégiáik komplex vizsgálatában látjuk a kortárs angol–ukrán szépirodalmi fordítások tükrében.