A női archetípus Corneliu Irod regényeiben

Absztrakt

A tanulmány Corneliu Irod regényírói munkásságában vizsgálja a női alakok megformálásának sajátosságait, a „Свято” [Az ünnep] című tetralógia alapján. A kutatás célja a női karakterek archetípusainak azonosítása, valamint annak feltárása, hogy miként változik a nők képe a műben megjelenített szociokulturális átalakulások kontextusában. A kutatás módszertani alapját a hermeneutikai, tipológiai, pszichoanalitikus, esztétikai és kultúrtörténeti megközelítések képezik, amelyek lehetővé teszik a szöveg átfogó értelmezését. Az elemzés megállapítja, hogy az író a női alakok többszintű rendszerét építi fel, amelyben nyomon követhető az elmozdulás a rögzült modellektől a női szubjektivitás új formái felé. A tanulmány a női szereplők tipológiáját három fő csoportban határozza meg: a hagyományos nemi szerepek hordozói; a rögzült normákkal szembeszegülő hősnők; valamint az emancipált gondolkodásmóddal rendelkező szereplők. Az első csoportba a családi értékekre, a kialakult rend megőrzésére és a nemzedékek közötti kapcsolatok fenntartására irányuló alakok tartoznak, valamint azok a figurák, akiket passzivitás és a társadalmi folyamatoktól való elidegenedés jellemez. A második csoportot Ivona Dorin képviseli, akinek jelleme a személyes törekvések és a ráerőltetett társadalmi szerepek közötti belső konfliktus körülményei között formálódik, meghatározva karakterének összetettségét és ellentmondásosságát. A harmadik csoportba azok a szereplők tartoznak, akik a gondolkodás autonómiáját mutatják: mindenekelőtt a gyógyító asszony mint a népi tapasztalat és az intuitív tudás hordozója, valamint az „új típusú” nő, aki a hagyományos és a modern modellek közötti átmeneti helyzetben találja magát. A tanulmány kiemeli Irina alakját és annak tipológiai párhuzamait Lorana alakjával, aki Mihajlo Nebiljak azonos című regényének női főszereplője. Összegzésként megállapítja, hogy Corneliu Irod prózájának női szereplőit mélység, belső feszültség és többértelműség jellemzi. Fejlődésük a nők szerepének újragondolási folyamatát tükrözi, bemutatva az átmenetet a rögzült viselkedésmodellektől az önmegvalósítás összetettebb formái felé a művészi világ keretein belül.